Amikor a politikus átmegy ezoterikus wellness-guruba: Bódis Krisztina és a türkizkék kampánylátomás
- Hír8 Extra
- 3 órával ezelőtt
- 2 perc olvasás
Ismeritek azt a pillanatot, amikor a szappanopera főhőse drámaian a távolba néz? Könnyes szemmel a szabadságról és a világvége sötétségéről beszél. Miközben valójában csak odakozmált a vasárnapi rántotta. Bódis Krisztina legújabb megnyilvánulása hajszálpontosan ezt a szintet hozza.
Dobjuk le a logikai atombombát, és nézzük meg, mi történik, amikor elfogy a politikai érv, és beüt a lila köd!
Bódis asszony úgy ír a mindennapokról és a kampányról, mintha minimum a lövészárokból, golyózáporban körmölné a titkos naplóját. „Leuraló sötétség”, „gonosz”, „hatalom fenyegetése”. Komolyan mondom, mintha egy nagyon rossz Gyűrűk Ura paródiát olvasnánk.
A baloldalon lassan hagyománnyá válik, hogy ha nincs egyetlen épkézláb, értelmes gondolatuk a nemzet jövőjéről, akkor felveszik a mártírpózt, és elkezdik rettegve sajnáltatni magukat.
De a poszt igazi csúcspontja a politikai színterápia!
Idézem: „Nézd inkább a kék ég nyugalmát... itt a türkiz. Az újrakezdés ígérete.” Tegyük a szívünkre a kezünket, és használjuk a józan paraszti eszünket! Egy komoly politikus, aki a gyerekeink jövőjéről és egy ország sorsáról akar dönteni, miért kezd el úgy beszélni, mint egy túlárazott balatoni jósnő?
Olyan ez, mintha a kőművest megkérnéd, hogy rakja fel a tetőt, ő meg válaszul elkezdené tisztítani a csakráidat egy marék kaviccsal. Ha a nagy tiszás „megújulás” abból áll, hogy nézzük a türkizt meg a kék eget, akkor ott bizony hatalmas a baj.
Esetleg a „türkiz” és a „nyitottság” a luxusbulik neonfényére és az ott fogyasztott, hangulatjavító varázsporokra utal? Csak kérdezem, a legutóbbi hangfelvételek fényében.
Azt is írja, hogy nevessünk a gonosz szeme közé. Hát, mi valóban nevetünk. Nevetünk ezen az elképesztő, már-már fájdalmas álszentségen. Mert miközben Bódis Krisztina a Facebookon békéről, csendes erőről és türkizkék szeretetről versel, a pártja a valóságban a legdurvább agressziót képviseli.
Ők azok, akik trágárul ordítozó tinédzserekkel töltik meg az utcákat. Ők azok, akik mindenkit gyaláznak, aki nem ért velük egyet. A kirakatban megy a zen-buddhista, békés mosolygás. A raktárban pedig dühöng a gátlástalan hatalomvágy és az ördögi hergelés.
A poszt végén drámaian visszaszámol: 19 nap. Igen, Krisztina, mi is számoljuk a napokat. Már csak 19 nap. És talán utána végre vége lesz ennek a lila ködös, ezoterikus politikai stand-upnak. Addig is mi maradunk a földön, a józan paraszti észnél. A türkizt pedig nagylelkűen meghagyjuk a fürdőszoba-csempének.
Egy felnőtt társadalomnak, egy országnak nem egy ezoterikus life-coachra, nem egy spirituális színterapeutára van szüksége, hanem felelős, a valóság talaján álló, racionális vezetőkre. Ha a politikai nyomástól Bódis Krisztina már most a "türkizkék újrakezdésbe" és a lila ködbe menekül, mi történne, ha valódi kormányzati válsághelyzeteket kellene megoldania?
