Amikor a galamb sakkozik: Jámbor András, a politikai kétbalkezesség és a virtuális valóság nagymestere

Ismeritek azt a klasszikus mondást a sakkozó galambról? Teljesen mindegy, milyen zseniális lépéseket tervezel a táblán. A galamb úgyis felborítja a bábukat, rápiszkít a táblára, majd büszkén, begyét kidüllesztve sétálgat fel s alá, mintha ő nyerte volna a világbajnokságot.

Körülbelül ez a letaglózó, feszengős, de egyben könnyesre nevetős élmény fog el minket, amikor ránézünk a bukott országgyűlési képviselő, Jámbor András napi Facebook-tevékenységére. Emberünk ugyanis feltalálta a politikai örökmozgót: a valóságtól teljesen elszigetelten, kizárólag a saját virtuális buborékjában pörög, és napi ötször megnyeri a saját maga által kitalált csatákat.

Dobjuk le a logikai atombombát, és nézzük meg, hogyan működik a tökéletes politikai antitalentum! Nem fogjuk cáfolni a hazugságait. Ahhoz ugyanis komolyan kellene venni azokat. Ehelyett inkább hátradőlünk, és nevetünk egy jót a műsoron.

1. A fordított Mídász király legendája

A görög mitológiában Mídász királynak az volt az átka, hogy amihez hozzáért, az arannyá változott. Jámbor András ennek a legendának a tragikomikus, modern verziója. Ő az a politikus, aki amihez csak hozzáér, az azonnal káosszá, csőddé és blamázzsá változik.

Képzeljetek el egy embert, akit kihívtok, hogy cseréljen ki egy csöpögő csapot a fürdőszobában. Beterelik a fürdőbe. Fél óra múlva hatalmas robbanás hallatszik, dől a víz az előszobába, leszakad a plafon, a szomszéd kutyája pedig ijedtében felmászik a diófára. Ő pedig kilép a romok közül, leporolja a kezét, és széles mosollyal a kamerába mondja: „A vízvezeték-szerelés elitista ármány, de én most megmentettem a kerületet a szárazságtól!” Na, pontosan ilyen volt az ő egész politikai karrierje és városvezetői háttere is.

2. A GPS, ami egyenesen a tóba vezet

Jámbor András viszonya a valósággal legalább annyira felszabadult és laza, mint egy meghibásodott, kínai piacon vett GPS-é. Tudjátok, az a fajta navigáció, ami a legszebb napsütésben is határozottan bemondja, hogy zápor van és fordulj balra, egyenesen bele a Balatonba. A kocsi már süllyed, a hínár már a szélvédőt csapkodja, a pontyok kopogtatnak az ablakon, de a GPS rezzenéstelen hangon közli: „Ön megérkezett az úticéljához. Tapsoljon!”

Teljesen mindegy, mi történik az országban vagy a nagyvilágban. Jámbor Andrást a tények sosem zavarták meg az ítéletalkotásban. Ha esik az eső, kiírja, hogy a kormány ellopta a napot. Ha süt a nap, kiírja, hogy a kormány ránk szabadította az aszályt. Nem vitatkozik a valósággal, egyszerűen csak kilép belőle, bezárja maga mögött az ajtót, és a billentyűzet fölé hajolva megteremti a sajátját.

3. A billentyűzet-huszár és a gombfoci-tábornok

Létezik a „Hogyan legyünk tökéletesen alkalmatlan vezetők” című, soha meg nem írt kézikönyv. Jámbor András nemcsak kiolvasta, de valószínűleg ő a bővített kiadás főszerkesztője. Egy igazi vezető épít, cselekszik, szervez, és ha baj van, odaáll a gátra. Ezzel szemben a mi hősünk fegyvere a klaviatúra, csatatere pedig a kommentszekció.

Amikor a való életben cselekedni kellett volna, mindig kiderült, hogy a király meztelen. A lufi kipukkadt. De a Facebookon? Ott ő a legnagyobb hadvezér! Olyan ő, mint a dühös kocsmai vendég, aki három fröccs után az asztalt csapkodva magyarázza a tévének, hogyan kellett volna a magyar válogatottnak megnyernie a vébét. Mindent jobban tud. Mindenhez ért. Csak éppen a saját cipőfűzőjében is képes elbotlani, ha kilép az utcára.

Ne legyünk rá dühösek! A józan paraszti ész azt diktálja, hogy egy egészséges társadalomnak szüksége van szórakoztatóipari elemekre is. Jámbor András napi hazugságáradata nem politikai tényező többé, hanem a magyar közélet ingyenes, abszurd stand-up comedy műsora. Csak egy aranyszabályt ne felejtsünk el soha, és ezt a szavazófülkében is tartsuk észben: a falu bolondján jót lehet nevetni a kocsma előtt, de a traktor kulcsát soha, semmilyen körülmények között nem szabad a kezébe adni!

Hát, Jámbor András után a balliberális ellenzék következő ajánlata Bódis Krisztina. Mit is mondhatnánk? A politikai tizenkilenc után megérkezett az egy híján húsz, csak az egyiket billentyűzettel, a másikat meg gender-mesekönyvvel szerelték fel. Minőségében és alkalmasságában ugyanaz a kártékony nihil, csak a csomagolás változott, a végeredmény garantáltan ugyanaz a csőd marad.