Vörös Tamás: „A Fidesz a politika olyan vastörvényeit szegte meg, melyeket büntetlenül megszegni nem lehet”
- Hír8 Extra

- 1 perccel ezelőtt
- 2 perc olvasás
Vörös Tamás józsefvárosi önkormányzati képviselő szerint a Fidesz nem egy választást vesztett el, hanem fokozatosan elveszítette a kapcsolatát a valósággal és a saját választóival. A felhalmozódó hibák, az önkritika hiánya és a torz visszajelzések miatt olyan „politikai vastörvényeket” sértett meg, amelyek előbb-utóbb elkerülhetetlenül megbosszulják magukat. A vereség így nem meglepetés, hanem egy hosszú ideje érlelődő folyamat szükségszerű következménye.

Vörös Tamás a Mandineren megjelent írásában azt fejtegeti, hogy a Fidesz veresége egy hosszú, fokozatos leépülési folyamat vége volt, nem pedig egyetlen rossz döntés következménye. Az önkormányzati képviselő úgy véli
a párt idővel „elvesztette kapcsolatát a valóság számos aspektusával”, és már nem érzékelte pontosan a társadalmi hangulatot, amely korábban a sikerének egyik alapja volt.
A kormányzás tartóssága szerinte önelégültséget és bezárkózást eredményezett. A politikai közeg egyre inkább zárttá vált, ahol „a visszajelzések torzultak”, és a vezetés már nem találkozott valódi kritikával. Emiatt fokozatosan nőtt a távolság a döntéshozók és a választók között.
Az írásban hangsúlyozza, hogy a szakpolitikai gondolkodás is gyengült: „a szakértelem helyét sokszor politikai lózungok és laikus hiedelmek vették át”, ami hozzájárult ahhoz, hogy a kormányzati döntések egy része nem adott megfelelő választ a valós problémákra. Közben a korábbi eredmények elvesztették politikai súlyukat: a stabilitás és gazdasági teljesítmény „természetessé vált”, miközben „a hibák és bűnök felhalmozódtak”, és egyre láthatóbbá váltak a választók számára.
A józsefvárosi képviselő szerint a választói reakció lényege nem feltétlenül az ellenzék támogatása volt, hanem az, hogy „a választók egy része egyszerűen változást akart”. Ez tette lehetővé új politikai erők megerősödését.
Az írás központi állítása, hogy a Fidesz megsértette a politika alapvető „vastörvényeit”, vagyis olyan szabályokat, amelyeket „büntetlenül megszegni nem lehet”.
a valóságtól való elszakadást,
a kritika figyelmen kívül hagyását,
és a hibák következmények nélkülinek feltételezését.









