Négy hete sötétségben: Pikó cserbenhagyta a Dobozi utcai lakókat

Míg a józsefvárosi városvezetés a "szolidaritásról" papol a Facebookon, a valóságban középkori állapotok uralkodnak a kerület szívében. A Dobozi utca 15. lakói egy hónapja élnek áram nélkül: az idősek romlott ételt esznek, a cukorbetegek élete veszélyben, a családok vagyonokat költenek aggregátorra. Pikó András hivatala ahelyett, hogy azonnal segítene, cinikusan annyit üzent: pályázzanak!

Ez nem a 19. század, és nem egy háborús övezet, hanem Pikó András Józsefvárosa 2026-ban. A Dobozi utca egyik társasházában hetek óta áll az élet, a lakók gyertyafénynél botorkálnak, miközben a 8. kerületi önkormányzat a fülét botját sem mozdítja - írta a Metropol. A tűz utáni állapotok miatt a lakók kétségbeesése az egekbe szökött: Gyöngyi néni romlott inzulintól retteg, a kisgyerekesek pedig napi ötezer forintot égetnek el benzinre, csak hogy ne fagyjanak meg. Ez a baloldali "gondoskodás" valójában: sötétség, hideg és cinikus bürokrácia.

"Olyanok vagyunk, mint a pockok" – A méltóság meggyalázása

Patkó Jánosné Gyöngyi néni mondata felér egy vádirattal. "Olyanok vagyunk, mint a pockok, nem látunk, négy óra után nagyon sötét van" – panaszolja a 79 éves asszony. De a sötétségnél is van rosszabb: a félelem. A házaspár hűtője hetek óta csak egy meleg szekrény. Az élelmiszer megromlik, de ami ennél is drámaibb: Gyöngyi néni cukorbeteg. Az inzulinnak hűtés kellene. Mit tesz egy felelős városvezetés ilyenkor? Azonnal intézkedik, vészhelyzeti támogatást ad, vagy legalább egy hűtőt biztosít egy önkormányzati helyiségben. És mit tett Pikó András csapata? Küldtek egy e-mailt: "Pályázzanak!" Ez a válasz nem egyszerűen hivatalnoki bikkfanyelv. Ez életveszélyes cinizmus. Mire egy pályázatot elbírálnak, addigra tragédia történhet.

A benzingőzös nyomor és a nyitott kapuk

Aki belép a házba, azt nemcsak a sötétség, hanem az aggregátorok zúgása és a tömény benzingőz fogadja. A kisgyerekes családok kényszerhelyzetben vannak: vagy a sötétben fagyoskodnak, vagy kifizetik a napi 5000 forintos költséget az áramfejlesztőre. Ez havi szinten 150 ezer forint – egy átlagos család teljes havi élelmiszerkerete. Miközben a lakók eladósodnak, a ház biztonsága megszűnt. A kaputelefon néma, a kapu tárva-nyitva éjjel-nappal. Bárki bemehet. Józsefváros közbiztonságát ismerve ez felhívás keringőre a bűnözőknek.

Pikó "szociális érzékenysége" a gyakorlatban

A helyzet tűpontosan megmutatja a különbséget a propaganda és a valóság között. A baloldali városvezetésnek mindig van pénze civil szervezetekre, érzékenyítő tréningekre és Facebook-hirdetésekre. De amikor egy 82 éves bácsinak és egy 79 éves néninek kellene segíteni, akkor hirtelen "magántulajdonra" és "pályázati űrlapokra" hivatkoznak. A Dobozi utca 15. lakói nem luxust kérnek. Csak annyit, hogy ne kelljen a 21. században középkori körülmények között, gyertyafénynél rettegniük a saját otthonukban. Pikó András azonban most is bizonyította: az ő "Józsefvárosában" a bajbajutottak csak statisztikai adatok, akiknek a problémáját egy e-maillel el lehet intézni.