Önjelölt polihisztor a kerület élén? Pikó András Kínával és Belgráddal foglalkozik, miközben szétesik a rábízott városrész

​Ismerős az a szomszéd, akinél térdig ér a gaz, omlik a vakolat, de ő naphosszat a kerítésen áthajolva magyarázza, hogy a másik utcában hogyan kellene felépíteni egy autópályát? Pontosan ezt a műsort adja most elő a józsefvárosi vezetés.

Csodálatos, sőt egyenesen lenyűgöző látni, hát el sem hiszi az ember, hogy mi mindenhez értenek ezek a fickók. Pikó úr egyetlen Facebook-poszt erejéig hirtelen okleveles vasútépítő mérnökké, nemzetközi makroökonómussá, közlekedéslogisztikai szakértővé és beruházási főauditorrá képezte át magát! Egy ilyen volumenű nemzeti projektet a valóságban sok száz magasan képzett mérnök, jogász, pénzügyi elemző és közgazdász, egyéb más szakember tervez és felügyel, akik évtizedeket töltöttek az egyetemeken és a szakmában. Meg nem értett polgármesterünk korunk polihisztora, aki a roppant szèleskörű tudásával, ezúttal lenyűgözi a vilagot.

Ja nem! Ezen tudományágak egyikéről sincs se papírja, se halvány fogalma, de ez cseppet sem zavarja abban, hogy a fotelből, gúnyos mosollyal mondjon végérvényes ítéletet a világfolyamatok felett.

​Pikó András legújabb posztjában tehát a Budapest-Belgrád vasútvonalat, a kínai hiteleket és a nemzetközi makroökonómiát elemzi, miközben a rábízott kerület a szó szoros értelmében szétesik. Nézzük meg hűvös, józan logikával, mi a valódi célja ennek a kétségbeesett figyelemelterelésnek!

​1. A figyelemelterelés technikája (Avagy a konyhai kupi és a kidobott pénz esete)

A polgármester arról álmodozik, mi mindent csinálna 1000 milliárd forintból. A valóság viszont az, hogy a kerület jelenlegi, meglévő milliárdos költségvetéséből sem sikerül megoldani az alapvető feladatokat: a közterek elhanyagoltak, a szemetesek csurig vannak, az utcák gazdátlanok, a biztonságérzet pedig romokban. Pontosabban: a rendrakásra valahogy sosincs forrás, de arra bezzeg van pénz a kasszában, hogy a „KEF drogstratégia” hangzatos neve alatt lényegében a kábítószer-fogyasztást normalizálják és reklámozzák a kerületben. Ez nem más, mint a józsefvárosiak adójának ablakon kidobott része. Amikor a konyhában odaég az étel és halomban áll a mosatlan, a legkönnyebb trükk elkezdeni a nemzetközi vasútvonalakról beszélni – miközben a meglévő családi kasszát épp a legkárosabb dolgokra szórják el. Csak éppen a konyha ettől még koszos és veszélyes marad.

​2. A kompetencia fájdalma (Szakértelem vs. Panaszkodás)

A posztban azon háborodnak fel, hogy a helyi jobboldali képviselők, jogászok és pénzügyi szakemberek komoly nemzeti infrastrukturális projektekben is kapnak feladatot, és ott dolgoznak. Ezt a valóságban úgy hívják: szakértelem és alkalmasság. Érthető a baloldali frusztráció: amíg a jelenlegi városvezetés egy zebra felfestésével vagy a köztisztaság fenntartásával is hónapokig küzd, addig a politikai ellenfeleik bizonyítottan képesek országos szintű, komplex projektek jogi és pénzügyi irányítására. A kompetencia hiánya mindig dühöt szül azokban, akik csak posztolni tudnak, építeni nem.

​3. Az alma és a körte (Államközi hitel vs. Guruló dollárok)

A bejegyzés megpróbálja összemosni a külföldi finanszírozásokat, pedig a különbséget a józan ész azonnal átlátja. Egy átlátható, hivatalos államközi hitelből (amelyből fizikai valójában felépül egy vasútvonal vagy infrastruktúra az országban) nem lehet politikai kampányt finanszírozni. Ez olyan, mintha a hivatalos banki lakáshitelt (amiből ház épül) megpróbálnád egy lapon említeni azzal, amikor valaki titokban, külföldi szervezetektől fogad el kenőpénzt, hogy cserébe a saját közössége ellen dolgozzon. Az egyik egy transzparens gazdasági beruházás, a másik a függetlenség feladása.

​A képlet végtelenül egyszerű: aki nem tudja rendben tartani a saját, rábízott utcáit, az kénytelen a nemzetközi nagypolitikában és a vasútépítésben keresni a mentségeket. Józsefváros lakói azonban nem külpolitikai elemzőt választottak, hanem kerületvezetőt, akinek a rendteremtés lenne a dolga.