Zombiapokalipszis a nyolcadik kerületben: Fecskendők, örömlányok és rettegő nyugdíjasok Pikó András Józsefvárosában

Képzeljünk el egy virágos belső udvart egy százéves nyolcadik kerületi bérházban. Nappal a béke szigete. Éjszaka viszont kinyílik a pokol kapuja. Drogosok rúgják be az ajtót, a lépcsőház pedig nyilvános vécévé és „lövöldévé” változik. A lakók rettegnek, a városvezetés pedig mélyen alszik. Így néz ki a gazdátlan kerület a valóságban, amióta a baloldal átvette az irányítást.

Nézzük meg, mivé züllesztették a főváros szívét!

A gyönyörű torta, nyakon öntve sárral

Itt van ez a patinás józsefvárosi társasház. Tisztességes családok, keményen dolgozó emberek lakják. Rendet tartanak, frissen festik a falakat, gondozzák az udvart. Aztán leszáll az éj. Az első emeleti lakóhoz, Péterhez megérkeznek az éjszaka árnyai. Betépett, agresszív zombik, örömlányok és kétes kuncsaftok verik a kaput. Ha a házigazda nem nyit azonnal ajtót, szó szerint berúgják a bejáratot, fittyet hányva negyven család álmára.

Olyan ez, mintha egy gyönyörű, frissen sütött tortát hirtelen nyakon öntenének egy vödör bűzös sárral. A lakók pedig teljesen magukra maradtak a mocsokban.

Amikor a nyugdíjas ebédjét a drogos eszi meg

Nézzük meg a kőkemény, szívbemarkoló valóságot, amit a városháza kényelmes irodáiból nem akarnak látni! Ica néni, a földszinti szomszéd idős és kiszolgáltatott. Neki naponta hozzák a meleg ebédet. De az étel sokszor eltűnik a kilincsről, mert a hívatlan „vendégek” egyszerűen ellopják. Ica néni fél. Ha hallja a randalírozást, nem mer kimenni. Csak felhangosítja a tévét, és homokba dugja a fejét.

A szomszédja, Ilonka pedig minden reggel sírva takarítja a lépcsőházat. Emberi vizeletet, ürüléket, használt óvszereket, hányást és vérző fecskendőket lapátol össze a saját otthonában. Ezek a tisztességes magyar emberek rabszolgák lettek a saját házukban.

Pikó András és a tehetetlenség kultúrája

Tegyük fel a kérdést a józan paraszti ész nevében! Mi történik Józsefvárosban? Amióta Pikó András a polgármester, a kerület egyre inkább egy élhetetlen, gazdátlan zónává válik. A baloldali városvezetés folyamatosan a „gondoskodó” és „befogadó” önkormányzatról papol a drága PR-videókban. De hol van a gondoskodás, amikor egy idős asszony az ebédjét sem tudja megenni a drogos sáskajárás miatt?

Olyan ez, mintha a lusta házmester a lángoló tető láttán inkább behúzná a függönyt, nehogy zavarja a szemét a füst. A lakók hiába kérnek segítséget az önkormányzattól, süket fülekre találnak. A híres tiszás és baloldali „kultúraváltás” a gyakorlatban annyit jelent, hogy a tisztes adófizető polgár retteg és takarít, a bűnöző pedig büntetlenül garázdálkodik.

Egy normális, erős kezű vezetéssel bíró kerületben egy ilyen bűntanyát napok alatt, csírájában fojtanának el. Pikó András Józsefvárosában viszont a tisztességes embereknek kell alkalmazkodniuk a káoszhoz. Ezt a letaglózó tehetetlenséget nem lehet tovább némán tűrni!