Tisztelet az 1956-os hősöknek: Emlékséta a Magyar Rádiótól a Corvin közig

1956. október 23-án a magyarok világos üzenetet küldtek, hogy szabad, független és szuverén Magyarországon kívánnak élni. „A tettük, életáldozatuk következtében lehet ma rajtunk nemzeti színű szalag, szívünkben pedig ugyanaz a láng. Beszélhetünk magyarul és lehetünk egy független szabad Magyarország népe” – emelte ki Ferencz Orsolya országgyűlési képviselő a józsefvárosi és ferencvárosi polgári oldal ünnepi megemlékezésén, melynek során végigjárták a két kerület ’56-os emlékhelyeit és főhajtással tisztelegtek a forradalmárok előtt.

Sokan összegyűltek a Bródy Sándor utcában október 23. előestéjén. A megemlékezők koszorút helyeztek el a Rádió egykori épületnél, ahol az 1956-os szabadságharc első lövései eldördültek.

Szilágyi Demeter, a józsefvárosi Fidesz-KDNP frakcióvezetője kiemelte: ahogyan az 1956-os hősök is megküzdöttek a függetlenségükért, éppen úgy kell nekünk is megküzdenünk napjainkban a szuverenitásunkért, mert az nem lehet, hogy egy ezer éves történelmi múlttal rendelkező országban ne mi döntsük el, hogy kikkel és hogyan akarunk élni, milyen formában akarjuk a társadalmunkat rendezni.  

Ezt követően a megjelentek végigjárták a két kerület forradalmi helyszíneit. Koszorúztak a Bakáts téri ’56-os emlékműnél, a Tompa utcai fegyveres felkelőcsoport emléktáblájánál, a Salkaházi Sára parkban, ahol Angyal István és a Tűzoltó utcai ellenállók tiszteletére az Angyalvár című köztéri alkotás áll, valamint az egykori Kilián laktanya épületénél a szabadságharc mártírjai és a névtelen hősök Üllői úti emléktáblájánál.

Sok kis lélek apró fénye egyetlen nagy lánggá egyesült

Az utolsó állomáson, a Corvin közben Ferencz Orsolya országgyűlési képviselő, űrkutatásért felelős miniszteri biztos ünnepi beszédében felidézte 1956-os forradalom napjait.

Mint mondta: október 23-án az emberek szívében és lelkében egyre inkább égni kezdett a fény, amely hatalmas lánggá egyesült.

Egy nemzet mondta: elég volt a nyomorúságból, amibe taszították. Ez a jóravaló, istenfélő és tisztességes nemzet élni akar.

– fogalmazott Ferencz Orsolya, aki szerint ezt egyre többen és egyre hangosabban mondták ki. Voltak köztük fiatalok, idősek, de ez mind nem számított, mert volt közöttük valami, ami minden falon átnyúlt: és ez a nemzettudat. A tudat, hogy ők együtt egy nagy közösséget alkotnak, amely felemeli a fejét és élni szeretne – tette hozzá a képviselő.  

A Pesti Srácok nem akartak hőssé válni, mégis megtették, amit kellett

Ferencz Orsolya azzal folytatta, hogy ha képzeletben visszautazunk az ’56-os események idejére hősies beszédek helyett fegyverropogást, sikolyokat, a könyörtelen lánctalpak csikorgását halljuk.

Mert jöttek az elnyomók. Nem kérdezték meg, hogy ezek az emberek mit szeretnének. Nem kérdeztek semmit – emelte ki, majd hozzátette: a Pesti Srácok nem is várták, hogy feltegyék nekik a kérdést. Úgy váltak hőssé, egy nemzet vértanúivá, hogy ők ezt nem kérték. Mégis meg tudták tenni azt, amely mindannyiukat hőssé emelte.

A tettük, életáldozatuk következtében lehet ma rajtunk nemzeti színű szalag, szívünkben pedig ugyanaz a láng. Beszélhetünk magyarul és lehetünk egy független, szabad Magyarország polgárai – hangsúlyozta a képviselő, aki szerint sokszor bele sem gondolunk hány ember adta oda ezekben a napokban mindenét, beleértve az életét is.

A hazaszeretet összekovácsol

„Hiszem, hogy közösségünk tovább viszi a lángot és nem kételkedem, hogyha bárki rátámad erre az országra, mi mind készek vagyunk feláldozni az életünket, éppúgy, ahogyan ezt előttünk már mások is megtették, akiknek a történelmünket, életünket és a jövőnket köszönhetjük. Ez az a tudat, a hősies nemzeti hazaszeretet, ami összekovácsol minket. Ezért hálás vagyok, és örökké köszönetet fogok mondani 1956 hőseinek, akik készek voltak megvédeni Magyarországot. Dicsőség a hősöknek!” – zárta gondolatait Ferencz Orsolya.   

A megemlékezés zárásaként a részvevők virágokat és mécseseket helyeztek el a Pesti srác szobránál és az 1956-os emléktáblánál.