Miért védi Pikó András drog-szakértője a kábítószeres klubokat?

A józsefvárosi drogpolitika csődjét mutatja, hogy a kerületi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum vezetője, a Pikó András által kinevezett Sárosi Péter egy kábítószeres botrányok miatt bezárt helyen kesereg. Hír8 elemzésünk bemutatja: szó sincs pálfordulásról, a drogliberalizáció régi élharcosa csupán a papírformát hozza. A valódi kérdés az, mit keres egy ilyen ember a fiataljaink védelmében?

A józsefvárosi drogpolitika csődje sosem volt még ennyire látványos. A gazdátlan pesti utcák mindennapjait figyelve az ember azt hinné, a vezetés tűzzel-vassal irtja a kábítószert. Ehelyett Sárosi Péter, a Pikó András által kinevezett kerületi drogfórum vezetője nyilvánosan egy drogtanya bezárása miatt kesereg. A rendőrség harminc napra lakatot tett egy szórakozóhelyre, a helyi szakértő pedig a hatósági szigor helyett a partikultúrát félti. Tévedés ne essék: ez nem valami váratlan botlás vagy szakmai pálfordulás. Sárosi sosem rejtette véka alá a nézeteit, ő évtizedek óta egy nyíltan drogliberalizációért küzdő aktivista. Olyan ez az egész, mintha a rágcsálóvédő egyesület elnökét bíznák meg a kerületi patkányirtás vezetésével, majd mindenki csodálkozna, hogy miért szaporodnak a kártevők a pincében. A kábítószeres klubok védelme részéről teljesen logikus, a botrány az, hogy egy ilyen meggyőződésű ember kapott hivatali pecsétet a kerülettől a fiatalok védelmére.

Az álszent aggodalom és a rágcsálóvédők patkányirtása

Sárosi Péter bejegyzésében álszent módon a fiatalokra hivatkozik, mondván, a hatósági szigor "felbosszantja" őket. A valóság és a józan ész azonban kíméletlenül mást diktál. A fiatalok valós érdeke nem az, hogy kábítószer-elosztó pontként is funkcionáló klubokban tegyék tönkre a jövőjüket, az egészségüket és a családjuk életét. Egy felelős szülő, egy átlagos józsefvárosi polgár pontosan tudja: minden egyes bezárt drogos hely egy megmentett sorsot, egy tisztább utcát és egy biztonságosabb éjszakát jelent a kerületben.

Amikor a nyolcadik kerület kábítószerügyi vezetője a rendőrséget és a politikai haszonszerzést hibáztatja egy indokolt intézkedés miatt, csupán a régi, jól ismert drogliberális agendáját tolja. Számára a kábítószer-használat normalizálása a cél, nem pedig a felszámolása. A "klubkultúra" és a turisztikai bevételek emlegetése Vitézy Dávidra hivatkozva pedig a cinizmus abszolút csúcsa. Semmilyen gazdasági haszon, semmilyen pesti buli nem indokolhatja a kábítószer-fogyasztás feletti hatósági szemet hunyást.

A probléma gyökere tehát maga a polgármesteri kinevezés. Ha Pikó András egy nyíltan drogliberalizációért küzdő aktivistát tesz meg a drogprevenciós fórum vezetőjének, azzal elárulja a józsefvárosi családokat. A kérdés már csupán az: meddig tűrik még a jóérzésű szülők, hogy a városvezetés a gyermekeik biztonsága helyett a szabad partikultúrát és a törvénysértő klubokat védelmezze?