Az ünnep, amely csendben fordítja át az évet

A vízkereszt a keresztény egyházi év egyik jelentős ünnepe, amelyet január 6-án tartanak. Ezen a napon hivatalosan véget ér a karácsony: sok helyen ilyenkor bontják le a karácsonyfát, és a dallamos ünnepi énekeket felváltják a farsang vidám hangjai.

A napkeleti bölcsekhez is különös hagyomány kapcsolódik. Nevük kezdőbetűit – G, M, B vagy C, M, B – krétával máig sok ajtófélfára felírják. Ez nemcsak a három királyt jelöli, hanem egy latin mondat rövidítése is: Christus Mansionem Benedicat, vagyis „Krisztus áldja meg ezt a házat”.

A vízkereszt egyik legkülönlegesebb eleme a vízszentelés. A néphit szerint az ekkor szentelt víz „erősebb”, mint máskor: használták betegség ellen, állatok gyógyítására, sőt vihar elűzésére is. Volt, ahol még a kutakba is öntöttek belőle, hogy egész évben tiszta maradjon a víz.

És talán a legérdekesebb: a vízkereszt egyszerre szól lezárásról és kezdetről. Miközben búcsút intünk a karácsonynak, már a farsang felé fordulunk – mintha az ünnep csendesen emlékeztetne rá, hogy az év körforgása sosem áll meg, csak új formában folytatódik.