Amikor a polgármester felragasztja a Kossuth-szakállt, de közben elfelejti levinni a szemetet

Ismeri azt az embertípust a kollégiumból vagy a társasházból, aki sosem viszi le a szemetet, a mosogatójában hegyekben áll a koszos edény, a villanyszámlát elfelejti befizetni, de kiáll a konyha közepére, és drámai hangon, Shakespeare-monológokban követeli az ENSZ-től a világbékét és a globális felelősségvállalást?

Na, pontosan ezt a zseniális, már-már burleszkbe illő jelenetet adta elő Pikó András a Horváth Mihály téren az ünnepi beszédében. A józsefvárosi polgármester – aki hatodik éve vezeti a kerületet – úgy döntött, hogy a kampányhajrában történelmi cosplay-be (jelmezbálba) kezd, és megpróbálja eljátszani a kerületi Kossuth Lajost. Hosszasan idézett a nagy államférfitól, Széchenyihez és Batthyányhoz hasonlítgatta a helyzetet, és kőkeményen követelte a „felelős kormányzást”.

Álljunk meg egy pillanatra, vegyük le a pátoszt, és engedjük be a jéghideg logikát ebbe a történelmi kabaréba!

 1. A „megelőzött baj” komédiája

Pikó azzal a Kossuth-idézettel indít, miszerint a vezetőknek „nem szabad szembehunyva várni, míg hazánkat a bajok özöne elborítja; megelőzni a bajt, ez hivatásunk...” Zseniális választás! Különösen egy olyan polgármestertől, aki hat éve behunyt szemmel sétál el a kerület köztisztasági problémái, a hajléktalankrízis, az omladozó bérházak (lásd Diószegi utca) és a közbiztonsági kihívások mellett. A józsefvárosiak pontosan tudják, milyen az, amikor a városvezetés megvárja, míg a baj elborítja a kerületet, aztán ahelyett, hogy megelőzné, ír egy dühös Facebook-posztot, hogy minden a kormány hibája.

 2. A felelősséghárítás 12 pontja

A beszéd csúcspontja, amikor Pikó bejelenti: „újra felelős kormányt kell követelnünk”, majd előáll a saját 12 pontjával.

Ízlelgessük a szót: FELELŐS. Pikó András politikai stratégiája hat éve kizárólag arról szól, hogy semmiért sem ő a felelős. Ha koszos az utca, a kormány a hibás. Ha nincs felújítva a ház, az állam a hibás. Ha elmennek a kerületi rendőrök, a minisztérium a hibás. Ő soha, semmiért nem felelős, ő csak egy meg nem értett áldozat a polgármesteri székben. Képzeljünk el egy cégvezetőt, aki hat év után azzal áll a részvényesek elé, hogy „Én nem csináltam semmit, de írtam egy 12 pontos listát a konkurenciának, hogy hogyan kellene viselkedniük!” Páros lábbal rúgnák ki.

 3. Kastélyok vs. Józsefvárosi valóság

Pikó dörgedelmesen kijelenti, hogy „Kastélyokból mondják meg nekünk, kinek kéne a vasúti WC-ket takarítani.” Polgármester Úr! A józsefvárosiakat jelenleg sokkal jobban érdekli az, hogy ki takarítja a józsefvárosi aluljárókat, a köztereket és a parkokat, mint a grófi kastélyok. Amíg a kerületben egy egyszerű szemétszedést vagy a közbiztonság fenntartását nem sikerül menedzselni, addig felesleges a Nemzeti Dal ritmusára forradalmárt játszani.

 A tanulság:

Nagyon könnyű március 15-én kiállni a térre, felvenni a történelmi pózt, és nagy szavakkal megváltani a világot. Csakhogy Széchenyi, Batthyány és Kossuth nemcsak beszéltek, hanem építettek. Hidat, vasutat, gazdaságot, országot. Nem leveleket írogattak Bécsbe, hogy miért nem lehet megcsinálni a Lánchidat, hanem letették az alapkövet.

Polgármester Úr! Nem kell újraírni a 12 pontot, és nem kell eljátszani a szabadságharcost. Elég lenne polgármesternek lenni. Elég lenne elkezdeni dolgozni. Mert a történelem azokat jegyzi fel, akik építenek, a többiek pedig csak statiszták maradnak egy rosszul sikerült jelmezes felvonuláson.