Amikor a haladó pszichológus hirtelen magára ölti a huszárruhát

Ismeritek azt a vígjátékba illő jelenetet, amikor a megrögzött vegán aktivista hirtelen egy hatalmas, véres steakkel a kezében kezd el a húsevés nemes hagyományairól papolni, csak mert épp a hentesek szavazatára van szüksége?

Józan paraszti ésszel nézve pontosan ezt a letaglózó, már-már komikus ellentmondást láthatjuk Bódis Krisztina, a Tisza Párt képviselőjelöltjének legújabb, ünnepi posztjában. A kiképzett pszichológus március 15-re hivatkozva hívja utcára az embereket, a szabadságra, az önrendelkezésre és a 48-as hősökre hivatkozva. Gyönyörűen hangzik. De ha egy pillanatra kikapcsoljuk az érzelmeinket, és bekapcsoljuk a jéghideg logikát, a lufi azonnal kipukkad.

Nézzük meg, mi az a valóság, amit a szép szavak el akarnak takarni!

 1. A történelmi ellentmondás (Petőfi forog a sírjában)

Bódis Krisztina a márciusi ifjak örökösének próbálja beállítani magát. De tegyük fel a kérdést: kik voltak a 48-as hősök? Mélyen hagyománytisztelő, a klasszikus értékekben hívő fiatalok, akik azért áldozták az életüket, hogy megvédjék a hazát a külföldi birodalmak (Bécs) diktátumaitól.

Ezzel szemben mit képvisel a jelölt asszony a civil életben? Ő az, aki haladó, „érzékenyítő” könyveket ír, és azokat a modern (gender és LMBTQ) ideológiákat tolja, amikről a 48-as hősök nem is hallottak, de ha hallottak volna, valószínűleg azonnal kardot rántanak ellene. Ráadásul Bódis ahhoz a politikai erőhöz csatlakozott, amelyről ma már a vak is látja: egy modernkori birodalmi központ (Brüsszel) politikai és pénzügyi támogatásával akar hatalomra kerülni, hogy lényegében bábkormányként hajtsa végre a külföldi utasításokat.

A képlet egyszerű: Olyanok hivatkoznak a nemzeti önrendelkezésre, akik épp most akarják átadni a kulcsokat egy külföldi hatalomnak.

 2. Hogyan próbálják elrejteni ezt az ordító ellentmondást?

Mivel a politikus képzett pszichológus, pontosan tudja, hogy a tényekkel nem nyerhet. Ezért beindítja a tankönyvi kampány-manipulációt. Lássunk tisztán, mik a trükkök:

A szimbolikus keretezés: Ha a mondanivalód üres vagy önellentmondásos, csomagold be a nemzeti ünnepeinkbe! Hivatkozz a hazára, a szabadságharcra. A cél: a politikai üzenetet „magasabb erkölcsi szintre” emelni, hogy aki ellenük van, az automatikusan a haza ellenségének tűnjön. Ez nem tény, ez érzelmi zsarolás.

Érzelmi tekintélylopás: Amikor a poszt a történelmi hősöket idézi, a cél nem a történelem tanítása. A cél az, hogy a mai politikai szereplőt – akinek nincs felmutatható eredménye – hozzáillesszék egy „történelmi küldetéshez”.

A hamis közösségi identitás: „Mi együtt”, „közösen megmutatjuk”. Ez a technika a társas ösztöneinkre épít. A cél a kritikus gondolkodás kikapcsolása. A „mi” érzése erős, de soha nem helyettesíti a szakmai alkalmasságot és az őszinteséget.

A cselekvésre hívás: „Gyere el a Deák térre”. Ez a narratíva lezárása. Felépítik az érzelmet, ellopják a történelmi azonosulást, majd a felkorbácsolt indulatot azonnali politikai cselekvéssé (utcai demonstrációvá) alakítják.

 A tisztánlátás aranyszabálya kampányidőszakban:

Ne hagyd, hogy az érzelmi hullámok átírják a józan paraszti eszedet!

Ha egy politikai üzenet túl költői, túl nemzeti, miközben a cselekedeteik pont az ellenkezőjét mutatják – állj meg, és kérdezd meg: mi a valódi céljuk?

Ha történelmi hősökkel azonosítják magukat, tudd: a történelem nem egy olcsó kampánydekoráció.

Ne feledd: nem az a fontos, milyen szépen mondja. Az a fontos, mik a valódi szándékai, és kinek az érdekét szolgálja.

Aki felismeri ezeket a kommunikációs mintákat, az szabad ember marad. Aki nem, annak a fejében a jövőben idegenek írják majd a történetet.