A némaság bajnoka: Amikor a politikus megígéri, hogy ad neked egy mikrofont, majd rázárja az ajtót a stúdióra

Képzeljünk el egy telefonszolgáltatót, amelyik elad neked egy csúcskategóriás mobilt, amiről az első hívásnál kiderül: kihagyták belőle a mikrofont. Te hallod, ahogy a cég reklámja szól benne, de visszaszólni már nem tudsz. Józan paraszti ésszel mit csinálsz? Visszaviszed, és soha többé nem vásárolsz náluk, mert hülyének néztek.

Pontosan ezt a bravúrt hajtotta végre most Bódis Krisztina, a Tisza Párt pszichológus-képviselőjelöltje. A legújabb bejegyzésében a következő, könnyfakasztóan szép sorokat bírta leírni:

"A képviselőség nem pozíció, hanem felelősség. A közösségeinkért és a biztonságos jövőnkért dolgozom. Mindazokért, akik ma nem jutnak szóhoz. Mondjuk ki a problémákat..."

Gyönyörű gondolat, igaz? Szinte halljuk alatta a drámai hegedűszót.

Csakhogy van egy apró, de annál beszédesebb bökkenő:

 Bódis Krisztina ehhez a poszthoz (és lényegében a hivatalos Facebook-oldalának egyetlen megosztásához sem) engedélyezi a hozzászólásokat. A kommentelés lehetősége teljesen ki van kapcsolva.

Ízlelgessük ezt a zseniális logikai bukfencet: a politikus, aki azért kéri a szavazatodat, hogy képviselje azokat, „akik ma nem jutnak szóhoz”, az első adandó alkalommal fizikailag veszi el tőled a szót. Nem vitatkozik, nem válaszol, nem képvisel, hanem egyszerűen betömi a szád. Ez már nem is irónia, ez a választópolgárok nyílt, pofátlan semmibe vétele.

Azt üzeni: "Én beszélek, ti pedig némán bólogattok és behúzzátok az ikszet."

De vajon miért fél ennyire a kérdésektől a „hangtalanok” nagy megmentője?

Talán azért, mert ha be lennének kapcsolva a kommentek, az emberek feltennének néhány valódi, húsba vágó kérdést. Például megkérdeznék az ózdi Hétes-telep lakói, hogy az ő hangjukat miért nem hallja soha senki?

A sajtóhírek szerint Bódis Krisztina projektjein keresztül megközelítőleg 2 milliárd forintnyi hazai és nemzetközi támogatás áramlott be azzal a céllal, hogy a Hétes-telepen élőket felemeljék. Kétmilliárd forint! Ebből a pénzből egy kisebb falut fel lehetne építeni a nulláról. Ehhez képest a telepen ma is nyomor, kilátástalanság és omladozó viskók fogadják az embert. Amikor pedig a helyiek – vagy az újságírók – felteszik a kérdést, hogy „Hol a pénz, és hol a szakmai megoldás?”, a válasz ugyanaz a jéghideg, letiltott némaság, mint a Facebook-oldalon. Elszámolás nincs. Válasz nincs. Felelősségvállalás nincs.

Vonjuk le a tanulságot!

Egy politikus karakterét sosem a szépen megírt kampányszlogenek mutatják meg, hanem az, ahogyan a saját közösségével bánik. Bódis Krisztina egyetlen gombnyomással elnémította a követőit, és sűrű ködbe burkolta az ózdi százmilliókat. Ez nem egyszerűen hiteltelen. Ez a választók intelligenciájának mélységes megsértése.

A politika vastörvénye pedig így szól: Ha valaki így indul, amikor még csak KÉRI a hatalmat és a bizalmat, vajon hogyan fogja folytatni, ha MEG is kapja azt? Aki ma kikapcsolja a kommenteket, az holnap rád fogja csapni a hivatali ajtót.

A józsefvárosi és ferencvárosi választók nem néma statiszták egy tiszás pszichológiai kísérletben. Joguk van a válaszokhoz, és joguk van olyan képviselőhöz, aki nem fél a saját választóitól!