A kommunizmus áldozataira emlékeztek Bauer Sándor születésének évfordulóján
- Hír8 Extra
- 2025. febr. 21.
- 2 perc olvasás
Mindössze 17 éves volt Bauer Sándor, amikor felgyújtotta magát a kommunista rendszer elleni tiltakozása jeléül. A mártírhalált halt fiú még ma is élhetne, ha olyan Magyarországra születik, ahol a szabadság és emberi méltóság elvei érvényesülnek - hangzott el Bauer Sándor Mátyás téren álló mellszobránál, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége által szervezett megemlékezésen.
A péntek déletőtt tartott megemlékező rendezvényen a megjelenteket Csigás Zoltán, a az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége elnöke köszöntötte.
Felidézte, hogy ifjúkorában milyen félelemben kellett élnie a lakosoknak. Szinte lábújjhegyen mertek csak végigmenni gyerekként a hírhedt Conti (ma Tolnai Lajos) utcán, ahol az ÁVÓ börtönében Mindszenty bíboros is sokat raboskodott, és bizonyos témákat még otthon sem lehettet szóba hozni. 1956 után a rendszer valamelyest változott, a terror helyébe kifinomultabb módszerek léptek: a megfélemlítés és a kompromisszum bonyolult elegyeként.
"Mára ugyan megváltozott a világ. A kummunista eszmének viszont még mindig vannak követői, ezért a felelősségünk, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk a szörnyűségekre, mitsem csökkent"
-tette hozzá Csigás Zoltán, aki beszéde zárásakét elszavala Szilágyi Sándor költő Bauer Sándor emlékére írt versét.
Szájer József, a Szabad Európa Intézet igazgatója arról beszélt, hogy Bauer Sándor akár itt is lehetne közöttünk, ha egy olyan helyre születik, ahol a szabadság és az emberi méltóság elve érvényesül. Az 1950-es évek Magyaroszága azonban nem ilyen hely volt - tette hozzá.
A kommunizmus egy olyan eszme, az emberi méltóságot és szabadságot tagadta meg. Éppen ezért erre a hiányra, erre a szörnyűségre mindig emlékeznünk kell - fogalmazott a a Szabad Európa Intézet igazgatója.
Szerinte erre azért van szükség, hogy soha többé ne fordulhassson elő ilyen, ne lehessen elrelativizálni, kicsinyíteni a kommuimzus bűneit, mert ez volt az az ideológia amelynek a nevében a legtöbb embert taszítottak nyomorba. Éppen ezért nem felejthetjük el - mondta Szájer József.
