A 200 éve született "rettenthetetlen magyar" emlékének ápolója a századosnegyedi leszármazott

A 2025-os év Jókai Mór emlékéve, de éppenséggel lehetne Türr Istváné is, aki egyidős a híres regényíróval és igazán kalandos életutat járt be. Az 1825. április 11-én született Türr István rettenthetetlen hadvezérből előbb vízügyi szakember majd a béke diplomatája lett - mesélte el a Türr emlékét legnagyobb lelkesedéssel ápoló leszármazott, a Százados negyedben élő Halász István.

Türr István egyik nővérének ükunokája a Százados negyedben lakik napjainkban. Halász István élete nagy döntéseinél a legendás ős tetteiből merített ihletet, amit azzal hálál meg, hogy igyekszik emlékét méltó módon ápolni, megismertetni minél szélesebb körben Türr István életútját. A Hírnyolc extrának elmondta: még gyerekként ismerte meg Türr szerepét. Tízéves volt, amikor a szüleitől kapott egy Türr István tevékenységét bemutató könyvet. A családi legendárium csak egy történetet őrzött meg arról, hogy Halász István nagymamája bakfisként találkozott a legendás őssel, mivel Türr világpolgárként élte életét, ritkán tartózkodott Magyarországon, amikor jött, akkor is többnyire Pestre szólították ügyei, a család többi tagja pedig Baján élt.

Türr Istvánt még életében sok jelzővel ellátták: a "rettenthetetlen katona" mellett a "kultúra apostola" és a "béke angyala"-ként is emlegették. Hogy mindez hogy fér meg egymással arra az a magyarázat, hogy Türr életét különböző korszakokra lehet felosztani. Ifjúként, 17 évesen beállt katonának, így került Lombardiába a híres Radetzky tábornagy garnitúrájába. Ott érte a hír, hogy kitört a forradalom Magyarországon, ám mivel az osztrákok elzárták a haza vezető utat, nem tudott a magyar szabadságharcban részt venni.

Így csatlakozott a szintén akkor kibontakozó olasz egységesítési törekvésekhez, amely mellett évekig hősiesen harcolt. Amikor itt véget értek a küzdelmek, a Törökországba emigrált magyar hadvezérek hívására majdnem csatlakozott török oldalon a Krími háborúhoz, de mivel nem vette fel a muszlim hitre, ezért inkább az angolok felkérésére az angol hadseregbe lépett be. Egy romániai megbízása során azonban az osztrák katonatársai felismerték és elfogták amiért annak idején átállt az olaszokhoz. Az angol királynő közbenjárása azonban megmentette a halálos ítélettől. Fiatal gyerekként ezek a katonai évei nyűgöztek le leginkább Halász Istvánt, azonban később megismerte más oldalait is. Türr ugyanis az 1867-es kiegyezést követően már hazatérhetett, és lelkes támogatója lett a magyar kultúrának. Tartósan nem élt Magyarországon, ugyanis igazi otthonát azonban Párizsban rendezte be, ahol feleségül vette III. Napóleon unokahúgát, de évente többször visszatért hazánkba. Becsatlakozott a népiskolák szervezésébe, a külföldön látott újításokat - öntözés, iparosítás vívmányai - igyekezett megismertetni a honfitársaival. Támogatta a magyar művészeket, jó barátságot ápolt például Munkácsy Mihállyal és a vele éppen egyidős Jókai Mórral is. Érdeklődése élete második felében fordult a gazdaság felé, támogatta a Panama-csatorna valamint a Korinthoszi-csatorna kiépítésének egyik szervezője is lett. Türr életének ezen periódusa szerepet játszott abban, hogy Halász István is a vízügyi mérnöki pályát választotta hivatásul.

Türr István élete utolsó szakaszára kiváló kapcsolatot alakított ki szinte az összes európai nagyhatalom vezetőjével, világpolgárként az európai független nemzetek szövetségének lett a híve, a nemezek közötti súrlódások kiegyenlítésének, tehát a békének a törekvése érdekében utazgatott országról országra. Így kapta a "béke angyala" jelzőt a kortársaitól.

A mai geopolitikai helyzetben arra hajlok, hogy talán ez a tevékenysége lehetett a legfontosabb - fogalmazott Halász István, aki szerint elképzelhető, hogy a világháború hamarabb bekövetkezik, ha nincs Türr István.

Halász István őse iráni rajongását a fia is átvette, ő is erre az útra lépett. Szeretnék elérni, hogy Baja és Róma után Budapesten is szobrot állítsanak Türr Istvánnak. Szerinte ennek akár a Múzeumkertben is lehetne helye, például a Garibaldi-szobor, hiszen egykor harcostársak voltak az olasz szabadságharcossal.